Az olasz dallamok, buja barokk, romantikus olasz hangulat az első asszociáció, amely a „mandolin” szó hallatán felmerül. Ez a félkörtére emlékeztető vonós hangszer a lant alfaja, amely prototípusa lett. A lanthoz képest azonban a mandolinnak kevesebb húrja van, és a nyaka is rövidebb. Ami a zenei alkalmazást illeti, meglehetősen széles és változatos: nemcsak az olasz népzene előadásában, hanem más zenei irányzatokban és stílusokban is alkalmazzák, a reneszánsztól a countryig, a folkig és a rockig.
A hangszer szokatlansága és sajátos hangzása ellenére a mandolin iránti figyelem nem csökken, ma már ősi és modern változatai is megtalálhatók.
Tartalom
Teste általában fából készült, könnycsepp alakú. A hangszer bordái keményfából is készülnek, például rózsafából, juharból, cseresznyéből vagy ébenfából. A fedélzetek lucfenyőből vagy cédrusfából készülnek. A klasszikus nápolyi mandolin felső hangtáblája lapos, enyhén meghajlott, az alsó hangtábla domború. Ez a testforma erős és lágy hangzást biztosít, összehasonlítva a portugál testformájú hangszerekkel, amelyek élesebb hangot adnak.
A nyak 10 elefántcsontból vagy fémből készült pánttal rendelkezik, és vörösfenyőből, juharból, rózsafa cédrusból és más fából készült. A nyak azon része, amely a fedélzeten van, tartja az extra pántokat. A csapok nyílásaival ellátott fej lapos, fémből készült (régi időkben csontból vagy keményfából készült, és szögekkel rögzítették).
Anya, állvány is tartós fából vagy elefántcsontból készül. Az állvány mozgatható, nem fix, ami lehetővé teszi a skála finomhangolását. A farrész készülhet fémből, fából vagy csontból. Ami a húrok számát illeti, az a hangszer típusától függően eltérő. A húrok acélból készülnek, a tekercselés lehet bronz, réz, sárgaréz, nikkel vagy ezüst. A húrok vastagsága 009p-012p-021w-036w, 010p-014p-024w-038w vagy 011p-015p-026w-040w, ("p" - letekert húrok, "w" - tekercseléssel).
Ennek a hangszernek a megjelenése körülbelül a 14. századra tehető, amikor Európában megjelent az első mandola (egyfajta lant).Az európai országokban más néven volt, a műszer paraméterei is kissé eltértek.
Az acélhúros mandolin első említése (genuai fajta, sok tekintetben hasonlít a modern konstrukciókhoz) híres olasz zenészek munkáiban található, akik Európa városait járva zenét tanítottak, különféle hangszereken játszottak. A régi feljegyzésekből nyert információk alapján azt feltételezték, hogy a napjainkra elterjedt klasszikus mandolin Nápolyból származik, és a Vinacia család találta fel. Ma első modelljei a brüsszeli, amerikai és londoni múzeumokban vannak, a legkorábbi példány 1744-ből származik.
A modern mandolinokon játszhatsz csoportban, együttesben, kísérhetsz vagy adhatsz elő különböző zenei irányú kompozíciókat. Oroszországban a mandolin nagy népszerűségnek örvendett a cári forradalom előtti korszakban, a szovjet korszakban és ma is. A mandolinon előadott zene a szovjet korszak számos filmjében hallható, és az orosz irodalom is említi. Ennek a hangszernek a művészetét Vlagyimir Kholstinin, a híres Aria rockegyüttes egyik frontembere sajátítja el.
A mandolin nagy népszerűségnek örvend a folk rock, sőt a metál irányzataiban is – olyan legendás zenekarok és előadók szerzeményeiben hallható, mint a Metallica, Led Zeppelin, Nightwish, The Doors, In Extremo, Jethro Tull és más neves zenekarok.
Dave Apollon orosz származású amerikai zenész számos mandolindarabot jegyzett fel, és a 20. század legnagyobb mandolinosának tartják.
A modern világban a legnépszerűbb és legkeresettebb mandolinfajta a nápolyi, azonban ennek a hangszernek más típusait is széles körben használják a zene különböző területein. Például az Egyesült Államokban a bluegrass a leggyakoribb variáció.
Ami a fő irányokat illeti, ezek közül kettő van:
Az A-stílusú hangszerek ovális vagy tépő alakúak, hátul és tetején általában hegedűhöz hasonló, íves elemekkel faragtak. Ezenkívül az A-stílusú hangszer lapos háttámlával rendelkezik, ami kissé hasonlít egy gitárra. Ez a típus a legnépszerűbb a népzenét, a kelta motívumokat, valamint a komolyzenét játszók körében.
Az F-stílus, vagyis a firenzei változatot a hangtábla alján található kiemelkedések jellemzik, amelyeknek köszönhetően az ülő zenész kényelmesen tudja tartani a hangszert. Ezt a típust a bluegrass és a country előadók kedvelik, de a firenzei mandolin alapján más hangszerfajtákat is létrehoztak, amelyek külön jellegzetes elemekkel rendelkeznek, amelyek a test alakjában, a húrok számában különböznek egymástól.
Ma a következő típusok léteznek:
A-stílusú mandolin. A teteje tömör zengő lucfenyőből, míg a hátlapja és oldalai tömör juharból készültek. A tok sunburst lakkozású, a széleit elefántcsont műanyag szalag díszíti. A védőburkolat fekete műanyagból készült. Az efák és a horgonyok hagyományosak. A nyak beállított, a nyak tömör juhar, a fogólap indiai rózsafa. A zsinór hossza 354 mm. A Kentucky KM-150 21 szegéllyel rendelkezik (ebből 12 a fogólapon), gyöngyház pöttyökkel a 3,5,7,10, 12,15 szegélyeknél. A fejléc logója is gyöngyházból készült.
Az anya csontból készült, szélessége 29 mm. A nyereg rózsafából készült és állítókerekekkel van felszerelve. A sárgaréz nyak a 20-as években stilizált. A „deluxe” tuningcsapok fogantyúi műanyagok, fehérek, a pöcök száma 8 (oldalanként 4).
A modell gyártó országa az USA. Az átlagos költség - 28 500 rubel.
Az A-stílusú elektromos mandolin az Ibanez Limited Mandolin része. Fényes Brown Sunburst kivitelben kapható. Az M510E-BS lucfenyő tetejű, mahagóni hátú, juhar nyakú. A szerszám összes tartozéka krómozott. A híd és a fogólapok rózsafából készültek. A húrok szabványosak.
Az Ibanez M510E-BS mágneses egytekercses hangszedővel van felszerelve, hangerő- és hangszínszabályzókkal a hang beállításához.
Az átlagos költség - 12 454 rubel.
Bluegrass mandolin F-stílusú formával. A test tömör lucfenyőből készült, a hát, az oldalak és a nyak juhar. A hangszer szatén lakkozott felülettel rendelkezik.
A fogólap rózsafából (rózsafából) készült. A mechanika elemei krómozottak. A húrok száma 8, a hangolás G-D-A-E.
Az "Eastman MD 315" átlagos költsége 64 808 rubel.
Fekete elektroakusztikus mandolin. A teteje, a csapok és a nyak Nato fából (a Nato Wood a mahagóni rokona), a fogólap rózsafából készült. Az állítható híd feketére lakkozott juharfából készült.
A szalagok száma 20 db. A húrtartó és a hangolócsapok nikkelezettek. A Stagg M 50E BLK 2 F-lyukkal rendelkezik, egytekercses hangszedővel és 1V/1T vezérlőkkel van felszerelve.
A "Stagg M 50E BLK" átlagos költsége 12 547 rubel.
Tenor mandala modell, lapos fenékkel és négy pár ikerhúrral. A Hora M1088 teste tömör juharfából, a felső fedélzet kárpáti lucfából készült. Nikkelezett nyak, híd, nyak is juharból készült.
A skála mérete 402 mm, a zsinórok száma összesen 8 (oldalanként négy), a lécek száma 19. A fogólap ébenfából készült, a csapok öntöttek, aranyozottak.
A "Hora M1088" átlagos költsége 12 573 rubel.
Az amerikai Washburn cég a 19. század óta gyárt hangszereket. Ennek a cégnek a termékeit teljes értékű, tiszta hangzás, magas építési minőség és megfizethető költségek jellemzik. A Washburn M1K mind tapasztalt zenészeknek, mind azoknak, akik csak most kezdik ezt a hangszert használni.
Amerikai stílusú A-stílusú mandolin napfényben. A teteje lucfenyő, a háta és az oldala tömör juhar, a fogólap és a híd rózsafa (rózsafa). Csapok és tartozékok "Washburn M1K" krómozott. A skála hossza 330 mm (13 3/4 hüvelyk), a bordák száma 20, a húrok száma 8, az anya szélessége 1,13 hüvelyk. A Washburn M1K tároló- és hordtáskával, csákányokkal, hangvillával, szíjjal és a modellel kapcsolatos teljes információval ellátott füzettel érkezik.
Az átlagos költség - 10 214 rubel.
Ezen az ősi hangszeren játszható állva, speciális övvel a terhelés csökkentése érdekében, vagy ülve, egyik lábát a másikra dobva pihentetheti a hangszert.
A bal kézzel való játéknál a gitárra emlékeztető technikát alkalmazzuk: a fogólapot a hüvelykujjával kell összefogni, a maradék ujjakat a húrok alá helyezni, a szükséges helyeken a lécekhez nyomni.
Gyors passzálás végrehajtásakor ne tartsa az ujjait magasan a húrok felett. Játszhatsz egyéni húrokon és akkordokon is.
A jobb kézzel való játék során ritkán használnak ujjakat, általában plectrumot használnak, amelyet a jobb kéz hüvelyk- és mutatóujjával kell megfogni, míg a többi ujj nem vesz részt a játékban. A kezet a testre kell helyezni, és az alkarnak kissé magasabbnak kell lennie, mint a farokrész.
A legjobb hely a hangképzésre a rezonátor nyílásánál van, ugyanebben az esetben, ha azt ffs-re cseréljük - a fogólap alsó vége közelében. Ha a csákányt az állvány felé mozgatja, éles hangokat vonhat ki, a nyakhoz közelebb pedig éppen ellenkezőleg, a hang lágyul.
A mandolinjáték fő technikája a tremolo - ez egy gyorsan ismétlődő hang kivonata. A mandolin húrok általában rövid, gyorsan elhaló hangokat adnak ki, ezért a tremolót a hang meghosszabbítása érdekében játsszák.
A mandolin számos különféle technikát használ, amelyek a pengetős hangszerekre alkalmazhatók:
Az olasz mandolin ma is népszerű, számos modern zenei irányban és stílusban megtalálta a megvalósítását. A 21. század technikai adottságai – hangtechnika, elektroakusztika és egyebek – lehetővé teszik a hangszerben rejlő lehetőségek kibontakoztatását olyan zenei műfajokban, mint a rock, metal, folk-rock, különleges hangzást adva a kompozíciónak romantikus vagy egzotikus hangzásvilággal. jegyzetek.